Ezekben az ősi műtétekben legtöbbször a halántékcsontot, néha a nyakszirtcsontot, de soha nem a fali csontot lyuggatták át. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a neolitikus kor embere tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a koponya ezen részének átlyukasztása nagyobb vérzésveszéllyel jár, tekintettel az itt található nagyszámú érre.
·